Szijjasztok, mivel sokan kérték e-mailban hoogy szóljak ha lesz rész, ezért most fel lehet iratkozni :)
Kommentbe, vagy az e-mailomra /msn-emre ( kamocsacsaj@hotmail.hu) add meg ezeket:
Tárgy: Hírlevél
Név:
E-mail:
Mikor szóljak:
1. variáció: Ha rész van.
2. variáció: Ha akérmien bejegyzés van.
3. variáció: Ne csak szóljak, hanem írjam is le a rész rövid tartalmát.
4. variáció: Mindig szóljak, ha bármi van, pl. szerky bejelentkezik, Chat party ...
5. Variáció: egyéb... ( ide azt írd hogy mikor írjak levelet)
2011. május 10., kedd
2011. május 6., péntek
Wálassz szereplőt ^^
Szijjasztok, RebexXxa vagyok, elősször írok ide nem fanfiction :)))
Szóval a címből már talán rájöttél :) De ha nem az se baj :))) Szówal, most lehetőségetek van bekerülni a fanfictionba :)) Szówal rólatok is írni fogok a JB-s történetben :)) Ha benne szeretnél lenni te, vagy valemelyik ismerősöd, barátod akkor írd meg Komiba ehhez a bejegyzéshez, vagy a kamocsaicsaj@hotmail.hu-ra a köviket:
-Néw, ami a történetben használni szeretnél:
-Kor:
-Nem (csaj/pasi):
-Kedvenc JB számod:
-Ha kész a bejegyzés szóljak-e ( ha igen akkor add meg az email vagy msn címedet ):
-Hobbi:
-Lakhely:
-MIt tudsz (Tánc, ének, foci ... meg ienek hogy hátha ebben a szerepben lennél benne):
-Van-e elképzelésed hogy mit játszhatnál, ha igen akkor mit:
Ennyi :))) MIndenki bekerül ^^ szval megéri szereplőt kérni :)))
Szóval a címből már talán rájöttél :) De ha nem az se baj :))) Szówal, most lehetőségetek van bekerülni a fanfictionba :)) Szówal rólatok is írni fogok a JB-s történetben :)) Ha benne szeretnél lenni te, vagy valemelyik ismerősöd, barátod akkor írd meg Komiba ehhez a bejegyzéshez, vagy a kamocsaicsaj@hotmail.hu-ra a köviket:
-Néw, ami a történetben használni szeretnél:
-Kor:
-Nem (csaj/pasi):
-Kedvenc JB számod:
-Ha kész a bejegyzés szóljak-e ( ha igen akkor add meg az email vagy msn címedet ):
-Hobbi:
-Lakhely:
-MIt tudsz (Tánc, ének, foci ... meg ienek hogy hátha ebben a szerepben lennél benne):
-Van-e elképzelésed hogy mit játszhatnál, ha igen akkor mit:
Ennyi :))) MIndenki bekerül ^^ szval megéri szereplőt kérni :)))
5.rész- A Meglepetés
El indultunk a koncert teremhez, meg is jöttünk, senki se értette a meglepetést. Mégis mi a meglepetés egy üres terembe, igaz nem volt üres mivel tele volt székekkel.
-Gyertek utánam.- futott előre Chris.
Hátra ment a színpad mögé. Mi mást tehettünk volna, mi is a színpad felé vettük az irányt.Ahogy közeledtünk egyre jobban halottunk valamilyen zenét.
-Csajok, szerintem nem kellene oda mennünk- akadékoskodott Maddy.
-De igen is oda megyünk- Mondta Alice és megragadta Maddy kezét és felrángatta a színpadra.
Maddy próbált ellenállni de nem sikerült neki. Egyre hangosabb lett a zene. Egy férfi, vagyis inkább egy tini fiú hang énekelt.Nagyon fülbemászó volt a dal. Még sohasem halottam.Hátra értünk. Alice , Maddy és Catlin sikítozni kezdtek. Nem értettem miért. Hisz csak egy tinifiú állt ott, Mop-os hajjal, baseball sapkában, fekete nadrágban, piros trikóban. Hú, nagyon helyes gyerek. Talán, á az nem lehet, azért nem sikítoznának mert helyes, én ezt nem értem.A fiú csak mosolygott. Majd megszólalt.:
-Szijasztok, én Ju- de nem tudta befejezni mivel Catlin közbe kiabált.
-Úr Isten, ő most nekünk beszél. Wááá. El se hiszem.
Erre nem tudtam mit mondani inkább csak nevetni kezdtem, és lehajtottam a fejem. A titokzatos fiú is csak nevetett, majd odajött hozzám.
-Ez őrület.-mondtam a fiúnak.
-Nekem mondod, szinte mindig ez van, már kezdem megszokni.
Ez fura? Mért sikítozik mindenki ha meglátják őt?
-Bocsi, be se mutatkoztam Justin Bieber vagyok -nyújtotta a kezét, miközben a lányok még mindig nem hitték el, de a sikítozást már abba hagyták.Most már csak fényképeket készítettek róla és sms-eztek, tweeteltek, posztoltak hogy mindenki megtudja hogy találkoztak Justinnal.
-Szija, én Rebecca Alison Evens, de hívj csak Rebinek vagy Allinek.-mondtam kicsit megkésve,mert eddig azon gondolkodtam hogy ki aza a Justin Bieber, majd leesett.
-Szuper, szép név, szép mosoly-mondta Juss, mire én elpirultam és ismét lehajtottam a fejem.
Ő megfogta az ajkam és visszaemelte fejem. Majd fél percig csak néztünk egymás szemébe és mosolyogtunk egymásra. Majd a három szobatársam berontott közénk, és elkezdték Justint körülrajongani, aki elősször aggódva rám nézett, de amikor észrevette hogy csak mosolygok ő is elkezdett, majd Maddyékre figyelt. Utánuk mentem, és csak hallgattam hogyan faggatják Justint, és ő illedelmesen mindenre válaszol. Fel se tűnt hogy Chris nincs is velünk, Akkor vettünk csak észre amikor visszajött hozzánk.
-Srácok, látom már megismerkedtetek.-monda- Akkor most nincs más dolgotok, mitn hogy Justinnak is megmutassátok táncos tudásotokat, mivel 2 közülletek vele is fel fog lépni. De csak addig amíg együtt turnézunk.
-Úr Isten…-mondták sorra a lányok- Ne már, komolyan? mi? Justinnal?
-Igen, ti… vagyis négyőtök közül csak 2…
-Óh szuper csajok, akkor kezdjük?- lekesedett Justin is.- Elősször csak egy számom engedjük ti táncoltok, mi pontozunk. Majd egy koreográfiát betanítunk. Gondolom nem nehéz. Sok Sikert.
Felmentünk a színpadra. Azt hiszem a szám címe Rich Girl volt. Vagyis a csajok valami ilyesmit kiabáltak. Fülbemászó dal. Jó a ritmusa, egyből ráéreztem. Nem tom, azért annyira nem lehettem rossz. Talán. Nah most mivan? Mért álltak fel a zsűri tagok ??
-Oké lányok, ennyi elég-szólt Jus- Most 10 perc szünet , majd mutatom hátul a próbateremben a koreográfiát.
-Hol is van a próbaterem?- kérdeztem
-jó kérdés-mondta Chris- még mi se találtuk meg. ezért kértük a 10 perc szünetet.
-Nem, nem, én tudom hol van.- lápett be valaki az ajtón- Szijasztok. Scooter Braun vagyok, Chris menedzsere.
Elmagyarázta hova kell menni. Oda mentünk a szünet után, és betanultuk a koreográfiát. Nem volt nehéz. Mivel a neheze csak most jön. Irány a szinpad.
-Gyertek utánam.- futott előre Chris.
Hátra ment a színpad mögé. Mi mást tehettünk volna, mi is a színpad felé vettük az irányt.Ahogy közeledtünk egyre jobban halottunk valamilyen zenét.
-Csajok, szerintem nem kellene oda mennünk- akadékoskodott Maddy.
-De igen is oda megyünk- Mondta Alice és megragadta Maddy kezét és felrángatta a színpadra.
Maddy próbált ellenállni de nem sikerült neki. Egyre hangosabb lett a zene. Egy férfi, vagyis inkább egy tini fiú hang énekelt.Nagyon fülbemászó volt a dal. Még sohasem halottam.Hátra értünk. Alice , Maddy és Catlin sikítozni kezdtek. Nem értettem miért. Hisz csak egy tinifiú állt ott, Mop-os hajjal, baseball sapkában, fekete nadrágban, piros trikóban. Hú, nagyon helyes gyerek. Talán, á az nem lehet, azért nem sikítoznának mert helyes, én ezt nem értem.A fiú csak mosolygott. Majd megszólalt.:
-Szijasztok, én Ju- de nem tudta befejezni mivel Catlin közbe kiabált.
-Úr Isten, ő most nekünk beszél. Wááá. El se hiszem.
Erre nem tudtam mit mondani inkább csak nevetni kezdtem, és lehajtottam a fejem. A titokzatos fiú is csak nevetett, majd odajött hozzám.
-Ez őrület.-mondtam a fiúnak.
-Nekem mondod, szinte mindig ez van, már kezdem megszokni.
Ez fura? Mért sikítozik mindenki ha meglátják őt?
-Bocsi, be se mutatkoztam Justin Bieber vagyok -nyújtotta a kezét, miközben a lányok még mindig nem hitték el, de a sikítozást már abba hagyták.Most már csak fényképeket készítettek róla és sms-eztek, tweeteltek, posztoltak hogy mindenki megtudja hogy találkoztak Justinnal.
-Szija, én Rebecca Alison Evens, de hívj csak Rebinek vagy Allinek.-mondtam kicsit megkésve,mert eddig azon gondolkodtam hogy ki aza a Justin Bieber, majd leesett.
-Szuper, szép név, szép mosoly-mondta Juss, mire én elpirultam és ismét lehajtottam a fejem.
Ő megfogta az ajkam és visszaemelte fejem. Majd fél percig csak néztünk egymás szemébe és mosolyogtunk egymásra. Majd a három szobatársam berontott közénk, és elkezdték Justint körülrajongani, aki elősször aggódva rám nézett, de amikor észrevette hogy csak mosolygok ő is elkezdett, majd Maddyékre figyelt. Utánuk mentem, és csak hallgattam hogyan faggatják Justint, és ő illedelmesen mindenre válaszol. Fel se tűnt hogy Chris nincs is velünk, Akkor vettünk csak észre amikor visszajött hozzánk.
-Srácok, látom már megismerkedtetek.-monda- Akkor most nincs más dolgotok, mitn hogy Justinnak is megmutassátok táncos tudásotokat, mivel 2 közülletek vele is fel fog lépni. De csak addig amíg együtt turnézunk.
-Úr Isten…-mondták sorra a lányok- Ne már, komolyan? mi? Justinnal?
-Igen, ti… vagyis négyőtök közül csak 2…
-Óh szuper csajok, akkor kezdjük?- lekesedett Justin is.- Elősször csak egy számom engedjük ti táncoltok, mi pontozunk. Majd egy koreográfiát betanítunk. Gondolom nem nehéz. Sok Sikert.
Felmentünk a színpadra. Azt hiszem a szám címe Rich Girl volt. Vagyis a csajok valami ilyesmit kiabáltak. Fülbemászó dal. Jó a ritmusa, egyből ráéreztem. Nem tom, azért annyira nem lehettem rossz. Talán. Nah most mivan? Mért álltak fel a zsűri tagok ??
-Oké lányok, ennyi elég-szólt Jus- Most 10 perc szünet , majd mutatom hátul a próbateremben a koreográfiát.
-Hol is van a próbaterem?- kérdeztem
-jó kérdés-mondta Chris- még mi se találtuk meg. ezért kértük a 10 perc szünetet.
-Nem, nem, én tudom hol van.- lápett be valaki az ajtón- Szijasztok. Scooter Braun vagyok, Chris menedzsere.
Elmagyarázta hova kell menni. Oda mentünk a szünet után, és betanultuk a koreográfiát. Nem volt nehéz. Mivel a neheze csak most jön. Irány a szinpad.
4. rész- Berlin csodálatos… ^^
Chris olyan volt amilyennek a dalaiból is ismerhetjük vagány, jófej. Elsőre legalábbis ez jött le róla. Hogy később milyen lesz azt nem tudom. A többi csapattagot már ismerte, én voltam a kaukktojás. Az új lány. Nagyon kedves volt. Még éppen hogy csak köszönt a csapatnak és máris bemuttott.
-Hé srácok, figyeljetek. Tudjátok Mary nem tarthat velünk, mivel valami közbe jött neki. De jött helyette valaki más. Ő Rebecca… Bgirl RebexXxa, vagy ha úgy jobban ismeritek BgirlBecky, Becca Boo.
Szóval kiszúrt. Gondolom. Halottam hogy a tömegben ilyeneket sugdolództak: ˝Na látod, megmondtam hogy ő az ˝ ˝El se hiszem hogy ténleg ő az˝ Azért ez egy kicsit fura volt, sőt Nagyon.
-Na emberek 4-es szobák vannak. Lányok, fiúk külön.-szólt… nem is tudom ki volt.
Szuper na honnan szerzek én 4 csajt… lehetőleg velem egyidőseket, vagy legalábbis olyanokat akik nem állnak tőlem messze korban.
-Rebi-szólalt meg egy hanga hátam mögött.- Catlin vagyok, ő itt Maddy ,ő pedig Alice. Tudod hárman vagyunk egy szobán és ha van kedved akkor gyere hozzánk.
Na nem is kellett annyit várnom. Nem kérdés, bele mentem. Egy kis segítséggel az összes bőröndöm felkerült a szobánka ami az 5. emeleten volt. Milyen volt az egész emelet. Hát végül is 5*-os hotelről van szó, minden luxus. A szobatársaim is nagyon fiatalok , olyan idősek lehetnek mint én és ők is nagyon jófejek. Catlin a legjobb arc. Már a kipakolás alatt nagyon össze haverkodtunk. Alice és Maddy is jófejek de , hát, egy kicsit lököttek. Nem baj a fő hogy táncolni tudnak. Legalább is ezért vannak itt. Nagy nehezen kipakoltunk, és már felbdeztük a lakosztályt is. 2 órási szoba mind két szobába 2,2 francia ágy. Természetesen Catlin-nel osztoztam a szobánkon. 4 fürdőszoba káddal, zuhanyzóval . 1 Konyha és 1 Nappali. Természetesen még sok kisebb szoba volt te ezek a lényegesek.
Kopogna.
-Igen, szabad-futok az ajtóhoz.
-Sziaszok csajok, gyertek le abba a terembe ahola gyülekezés volt. kiosztjuk anapirendeiteket, és megbeszéljük a többi dolgot.-jött át egy alacsony, kicsit duci, szemüveges hapsi ingzsebében egy tollal csak úgy mint kezében, mikrofonnal s fülhalgatóval fején, ott állt az ajtónkban, el se mozdult, még levegőt se vett csak egy papírt írt. A szobában nagy csen uralkodott. Mindenki ezt az embert figyelte. Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Igen, tessék? Itt Paul Knowles.-vette fel a telefont.
A kezét rátette majd hozzánfordult.:
-Bocsánat lányok, nekem most mennem kell, siessetek a közös szobába.
Ezzel kiment. Gyorsan átöltöztünk és mentünk mi is. Már kevesebben voltak a teremben mint amikor jöttünk. Már csak a táncosok, a zenekar, az énekesek meg ilyenek voltak itt. A stáb többi tagja felszívódott. Szerencsére nem mink érkeztünk utoljára. Amikor már mindenki ott volt Chris is megjött, szerintem direkt marad mindig utoljára. Tartott egy kis ˝beszédet˝. Elmondta hogy ma bejárjuk a várost, megismerkedünk a koncertteremmel és ha jut időnk próbálunk. Holnap egész nap próba. Majd Szombaton fellépés, de előtte próba. Elmondta hogy minden este ebbe a terembe fogunk majd összegyűlni, de hogy mért azt nem árulta el. A csapat feloszlott. Mindenki kapott 30 percet arra, hogy átöltözzön, mert aztán indulunk városnézőbe. Mindent bejártunk. Csapatokban néztük a várost, hogy ne legyen olyan feltünkő. A táncosok női tagjai vagyis én és 3 szobatársam Chris és testőre kíséretében csodálhattuk meg németország fővárosát. Csoda szép volt. Láttuk a Berlini dómot, mindent. Ebédelni egy gyors étterembe mentünk. Én sajtburgert rendelt hasábburgonyával. Hm… finom volt. Szerencsére találtunk egy üres asztalt. Leültünk és elkezdtünk enni, beszélgetni és természetesen hülyülni. Amikor megebédeltünk és már minden látnivalót láttunk Chris eldöntötte hogy menyünk a koncert terembe ahol majd a koncert lesz, mert volt egy meglepetése…
-Hé srácok, figyeljetek. Tudjátok Mary nem tarthat velünk, mivel valami közbe jött neki. De jött helyette valaki más. Ő Rebecca… Bgirl RebexXxa, vagy ha úgy jobban ismeritek BgirlBecky, Becca Boo.
Szóval kiszúrt. Gondolom. Halottam hogy a tömegben ilyeneket sugdolództak: ˝Na látod, megmondtam hogy ő az ˝ ˝El se hiszem hogy ténleg ő az˝ Azért ez egy kicsit fura volt, sőt Nagyon.
-Na emberek 4-es szobák vannak. Lányok, fiúk külön.-szólt… nem is tudom ki volt.
Szuper na honnan szerzek én 4 csajt… lehetőleg velem egyidőseket, vagy legalábbis olyanokat akik nem állnak tőlem messze korban.
-Rebi-szólalt meg egy hanga hátam mögött.- Catlin vagyok, ő itt Maddy ,ő pedig Alice. Tudod hárman vagyunk egy szobán és ha van kedved akkor gyere hozzánk.
Na nem is kellett annyit várnom. Nem kérdés, bele mentem. Egy kis segítséggel az összes bőröndöm felkerült a szobánka ami az 5. emeleten volt. Milyen volt az egész emelet. Hát végül is 5*-os hotelről van szó, minden luxus. A szobatársaim is nagyon fiatalok , olyan idősek lehetnek mint én és ők is nagyon jófejek. Catlin a legjobb arc. Már a kipakolás alatt nagyon össze haverkodtunk. Alice és Maddy is jófejek de , hát, egy kicsit lököttek. Nem baj a fő hogy táncolni tudnak. Legalább is ezért vannak itt. Nagy nehezen kipakoltunk, és már felbdeztük a lakosztályt is. 2 órási szoba mind két szobába 2,2 francia ágy. Természetesen Catlin-nel osztoztam a szobánkon. 4 fürdőszoba káddal, zuhanyzóval . 1 Konyha és 1 Nappali. Természetesen még sok kisebb szoba volt te ezek a lényegesek.
Kopogna.
-Igen, szabad-futok az ajtóhoz.
-Sziaszok csajok, gyertek le abba a terembe ahola gyülekezés volt. kiosztjuk anapirendeiteket, és megbeszéljük a többi dolgot.-jött át egy alacsony, kicsit duci, szemüveges hapsi ingzsebében egy tollal csak úgy mint kezében, mikrofonnal s fülhalgatóval fején, ott állt az ajtónkban, el se mozdult, még levegőt se vett csak egy papírt írt. A szobában nagy csen uralkodott. Mindenki ezt az embert figyelte. Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Igen, tessék? Itt Paul Knowles.-vette fel a telefont.
A kezét rátette majd hozzánfordult.:
-Bocsánat lányok, nekem most mennem kell, siessetek a közös szobába.
Ezzel kiment. Gyorsan átöltöztünk és mentünk mi is. Már kevesebben voltak a teremben mint amikor jöttünk. Már csak a táncosok, a zenekar, az énekesek meg ilyenek voltak itt. A stáb többi tagja felszívódott. Szerencsére nem mink érkeztünk utoljára. Amikor már mindenki ott volt Chris is megjött, szerintem direkt marad mindig utoljára. Tartott egy kis ˝beszédet˝. Elmondta hogy ma bejárjuk a várost, megismerkedünk a koncertteremmel és ha jut időnk próbálunk. Holnap egész nap próba. Majd Szombaton fellépés, de előtte próba. Elmondta hogy minden este ebbe a terembe fogunk majd összegyűlni, de hogy mért azt nem árulta el. A csapat feloszlott. Mindenki kapott 30 percet arra, hogy átöltözzön, mert aztán indulunk városnézőbe. Mindent bejártunk. Csapatokban néztük a várost, hogy ne legyen olyan feltünkő. A táncosok női tagjai vagyis én és 3 szobatársam Chris és testőre kíséretében csodálhattuk meg németország fővárosát. Csoda szép volt. Láttuk a Berlini dómot, mindent. Ebédelni egy gyors étterembe mentünk. Én sajtburgert rendelt hasábburgonyával. Hm… finom volt. Szerencsére találtunk egy üres asztalt. Leültünk és elkezdtünk enni, beszélgetni és természetesen hülyülni. Amikor megebédeltünk és már minden látnivalót láttunk Chris eldöntötte hogy menyünk a koncert terembe ahol majd a koncert lesz, mert volt egy meglepetése…
3.rész -Megérkeztem Berlinbe
- Rebecca, Rebecca Alison Evens- hallatszik egy férfi kiáltása.
Ez én vagyok, kapok a fejemhez. Mégis itt van a Chris Manegere. Szerencsére ő tud angolul, ezt is vártam.Megfogja a csomagjaimat és viszi. Kinek a jó. Úr Isten. Egy fekete limuzin. ez most komoly, tényleg ezzel megyünk? Csalódtam, kellemesen csalódtam nem, tényleg nem egy fekete limuzinnal mentünk. A mienk a fehér limuzin volt.
-El se hiszem -motyogtam az orrom alatt.
-Pedig muszály lesz.- Szólt Chris manegera,
Úgy látszik kicsit hangosan motyogok, majd még javítok rajta. De még mindig nem hiszem el.
-Miss Evens, kérem szálljon be- nyitott ajtót.
-Óh köszönöm, de hívjon csak Rebecca-nak, mrs.. elnézést, hogy is hívhák?-kérdeztem kicsit zavarban.
-A nevem Jhosua Stave Larry.
-Szuper, akkor Stevy. - mondtam- ugye hívhatom így.
-Természetesen hölgy…
-A,a,a… -vágtam a szavaiba- semmi hölgyem, mennyi évesnek néz engem? Csak simán tegezve, vagányan.
Nah, nagy nehezen felfogta. Az autóban a karrierem részleteiről beszéltünk. Megtudtam hogy 3 napig Berlinben maradunk. Ma és holnap próba, majd koncert. Azután pedig irány Ausztrália a My World 2.0 turné keretein belül a tinilányok kedvencével Justin Bieber-el, mondjuk én nem igazán ismerem őt.
-Megérkeztünk- szólt a sofőr.
Nagyon izgatott lettem. Már vártam a nagy találkozást. Stavy útbaigazított. Elősször az összes poggyásszal a nagyterembe gyülekeztünk. Itt voltak a táncosok, a stáb tagok. Csak a szupersztár, Chrsi hiányzott. Eltelt 5 perc, eltelt 10 perc, 15,20 … csak teltek a percek. Szinte már mindenkit ismertem. mindenkivel megismerkedtem s már barátokat is szereztem. Amikor már 10 óra lett Chris is beállított.
Ez én vagyok, kapok a fejemhez. Mégis itt van a Chris Manegere. Szerencsére ő tud angolul, ezt is vártam.Megfogja a csomagjaimat és viszi. Kinek a jó. Úr Isten. Egy fekete limuzin. ez most komoly, tényleg ezzel megyünk? Csalódtam, kellemesen csalódtam nem, tényleg nem egy fekete limuzinnal mentünk. A mienk a fehér limuzin volt.
-El se hiszem -motyogtam az orrom alatt.
-Pedig muszály lesz.- Szólt Chris manegera,
Úgy látszik kicsit hangosan motyogok, majd még javítok rajta. De még mindig nem hiszem el.
-Miss Evens, kérem szálljon be- nyitott ajtót.
-Óh köszönöm, de hívjon csak Rebecca-nak, mrs.. elnézést, hogy is hívhák?-kérdeztem kicsit zavarban.
-A nevem Jhosua Stave Larry.
-Szuper, akkor Stevy. - mondtam- ugye hívhatom így.
-Természetesen hölgy…
-A,a,a… -vágtam a szavaiba- semmi hölgyem, mennyi évesnek néz engem? Csak simán tegezve, vagányan.
Nah, nagy nehezen felfogta. Az autóban a karrierem részleteiről beszéltünk. Megtudtam hogy 3 napig Berlinben maradunk. Ma és holnap próba, majd koncert. Azután pedig irány Ausztrália a My World 2.0 turné keretein belül a tinilányok kedvencével Justin Bieber-el, mondjuk én nem igazán ismerem őt.
-Megérkeztünk- szólt a sofőr.
Nagyon izgatott lettem. Már vártam a nagy találkozást. Stavy útbaigazított. Elősször az összes poggyásszal a nagyterembe gyülekeztünk. Itt voltak a táncosok, a stáb tagok. Csak a szupersztár, Chrsi hiányzott. Eltelt 5 perc, eltelt 10 perc, 15,20 … csak teltek a percek. Szinte már mindenkit ismertem. mindenkivel megismerkedtem s már barátokat is szereztem. Amikor már 10 óra lett Chris is beállított.
2. rész- Ismét utazom,felkészültem :D
Már két hónapja itt élünk. Kezdem megszokni. Egyedül Justin, és a rokonaim hiányoznak. Mi lehet most velük? Egyébkén hamar beilleszkedtünk. Kedvesek a szomszédok. A nyelvvel sincs semmi gond, hiszen mér előtte is tudtunk magyarul nagyszüleim jóvoltából. De ez mind semmi, ti még nem is tudjátok. Itt is van tánc. Nagyon jó, talán még jobb mint Amerikában. Ott egyedül jártam, itt pedig csoportokban vagyunk. Minden jól megy. Sőt szuperül.Teltek, múltak az évek és hófehérke… áh bocsi eltévedtem. Ez a sok év ,hirtelen 16 lettem :)…És született még 4 tesóm, Zoé és Noel ikrek ,ök 1 évesek. Jessica 12, Adam pedig 9. Mostmár nem én vagyok a tökmag, már van tőlem 4 kisebb gyerek a családban, igaz egy nagyobb is, de az nem számít. 16 évesen az ember már nem számít kisgyereknek, nem tudom hogy a szüleim mért nem fogják fel. Pedig ideje lenne.Talán ezért nem merem elmondani. Életem legnagyobb lehetőségét kaptam, de nem vagyok benne biztos hogy a szüleim bele egyeznek. Azért egy próbát megér. Rászánom magam. De nem most, majd holnap, vagy az után, vagy esetleg az után. Nem. Most, vagy soha. Anyu és apu a konyhában takarítják a szombat esti vacsora maradványait.
-Anyu.- rászántam magam.
-Igen drágám, mond csak.
-Hát izé..- na szuper most mit mondjak.-tudod kaptam egy ajánlatot.
-Igen ez szuper. Miről is van szó?- kérdezte anyu mosogatás közben.
-Hát tudod, van őhm Chris Brown… egy énekes.
-Szuper, mi van vele?- tudakolta apu
-Hát, megy előzenekarként Ausztráliába turnézi, és hát most még Németországban van, ami nincs messze, és hát, felajánlotta hogy nem-e lenne kedvem csatlakozni a turnéhoz mint táncos.
-Ahha, értem. És te mit mondtál?- kérdezték a szüleim már másképp mint az előbb, mintha már érdekelné őket.
-Ez az, hogy még semmit. Minden álmom egy ilyen lehetőség volt, és ő,ő egy világhírű ember. Nagyon elszeretnék menni.
-Oké, akkor menj.-mondták.
Majd leesett az állam, ezek tényleg az én szüleim? Biztosan nem valami robotok?
-Ó ez komoly? Elengedtek?
-Bizony, de ígérd meg hogy vigyázol magadra.
Nah vissza jöttek mégis az én szüleim… Most jön a minimum 10 szabály amit felsorolnak.
-???-semmi nem szólnak semmit…, de még is.-Tudjuk hogy 3 éves korod óta ez az álmod, akkor itt az ideje hogy valóra váltsd. Nem hiába jártál 13 évet táncolni, nem hiába vagy te már 10 éves korod óta MIss Bgirl, hisz 10 éves korod óta folyamatosan te nyered a világ legnagyobb Break táncosa címet.
-ÓH, NAGYON köszönöm, köszi anyu, köszi apu- hozzájuk rohantam és egy puszit nyomtam az arcukra.
-Ja igen és lenne még valami- kezdtem újra bele- Az a gond hogy már szerdán indulnom kellene Berlinbe. :/
Egymásra néztek a szüleim, majd mosolyogva rám:
-Akkor mit állsz, még mindig itt, irány a dolgodra.
Felfutottam a szobámba, és máris tweeteltem, Posztoltam a jó hírt. (… ) Eltelt 3 nap. Összepakoltam, mindenkitől elbúcsúztam, és már készen álltam a bejárati ajtó előtt. Mintha megint költöztünk volna. De ez most más volt, akkor szomorúan indultam útnak, most pedig boldogan, kalandra várva, alig bírtam magammal.
-Beszállás.-kiált apu.
Erre hirtelen az egész család az autónál áll, ők elkisérnek a reptérre. Rájuk se nézek. Inkább a barátaimmal vagyok elfoglalva. 4 évesen Justin, most pedig ők. Ezt sose fogom megszokni. Nagynehezen elbúcsúzunk. Megígértem hogy minden nap írok. Remélem be tudom majd tartani. Már látom a repteret, megjöttünk. Ismét várunk,várunk és várunk. Ismerős helyzet. Apu ismét felkiált hogy indul a járat, de most nem Bécsbe, hanem Berlinbe. Felszállok, ezúttal magam. Az összes testvérem integet, némelyik még sír is, velük együtt anyu, és apu is. Én is sírok. Nem tudom hogy örömömben-e hogy valóra válik az álmom, vagy bánatomban hogy a családom nem tart velem. Talán mindkettő okból. Elindultunk. Egy idős néni ült mellém. Jókat játszottunk a fél órás út alatt, mondjuk érteni nem értettem mivel németül beszélt. Megérkeztünk. El se hiszem.Végre itt vagyok. Állítólag a reptéren vár Chris menegere. Majd meglássuk…
-Anyu.- rászántam magam.
-Igen drágám, mond csak.
-Hát izé..- na szuper most mit mondjak.-tudod kaptam egy ajánlatot.
-Igen ez szuper. Miről is van szó?- kérdezte anyu mosogatás közben.
-Hát tudod, van őhm Chris Brown… egy énekes.
-Szuper, mi van vele?- tudakolta apu
-Hát, megy előzenekarként Ausztráliába turnézi, és hát most még Németországban van, ami nincs messze, és hát, felajánlotta hogy nem-e lenne kedvem csatlakozni a turnéhoz mint táncos.
-Ahha, értem. És te mit mondtál?- kérdezték a szüleim már másképp mint az előbb, mintha már érdekelné őket.
-Ez az, hogy még semmit. Minden álmom egy ilyen lehetőség volt, és ő,ő egy világhírű ember. Nagyon elszeretnék menni.
-Oké, akkor menj.-mondták.
Majd leesett az állam, ezek tényleg az én szüleim? Biztosan nem valami robotok?
-Ó ez komoly? Elengedtek?
-Bizony, de ígérd meg hogy vigyázol magadra.
Nah vissza jöttek mégis az én szüleim… Most jön a minimum 10 szabály amit felsorolnak.
-???-semmi nem szólnak semmit…, de még is.-Tudjuk hogy 3 éves korod óta ez az álmod, akkor itt az ideje hogy valóra váltsd. Nem hiába jártál 13 évet táncolni, nem hiába vagy te már 10 éves korod óta MIss Bgirl, hisz 10 éves korod óta folyamatosan te nyered a világ legnagyobb Break táncosa címet.
-ÓH, NAGYON köszönöm, köszi anyu, köszi apu- hozzájuk rohantam és egy puszit nyomtam az arcukra.
-Ja igen és lenne még valami- kezdtem újra bele- Az a gond hogy már szerdán indulnom kellene Berlinbe. :/
Egymásra néztek a szüleim, majd mosolyogva rám:
-Akkor mit állsz, még mindig itt, irány a dolgodra.
Felfutottam a szobámba, és máris tweeteltem, Posztoltam a jó hírt. (… ) Eltelt 3 nap. Összepakoltam, mindenkitől elbúcsúztam, és már készen álltam a bejárati ajtó előtt. Mintha megint költöztünk volna. De ez most más volt, akkor szomorúan indultam útnak, most pedig boldogan, kalandra várva, alig bírtam magammal.
-Beszállás.-kiált apu.
Erre hirtelen az egész család az autónál áll, ők elkisérnek a reptérre. Rájuk se nézek. Inkább a barátaimmal vagyok elfoglalva. 4 évesen Justin, most pedig ők. Ezt sose fogom megszokni. Nagynehezen elbúcsúzunk. Megígértem hogy minden nap írok. Remélem be tudom majd tartani. Már látom a repteret, megjöttünk. Ismét várunk,várunk és várunk. Ismerős helyzet. Apu ismét felkiált hogy indul a járat, de most nem Bécsbe, hanem Berlinbe. Felszállok, ezúttal magam. Az összes testvérem integet, némelyik még sír is, velük együtt anyu, és apu is. Én is sírok. Nem tudom hogy örömömben-e hogy valóra válik az álmom, vagy bánatomban hogy a családom nem tart velem. Talán mindkettő okból. Elindultunk. Egy idős néni ült mellém. Jókat játszottunk a fél órás út alatt, mondjuk érteni nem értettem mivel németül beszélt. Megérkeztünk. El se hiszem.Végre itt vagyok. Állítólag a reptéren vár Chris menegere. Majd meglássuk…
1.rész- A költözés
Végre, eljött ez a nap. Amióta élek erről a napról álmodok.Szerintem minden tini lánynak vannak álmai, mint nekem is. És ez az álom most valóra is válik. Miről is van szó? Jobb, ha a legelején kezdem. 1994. október. 16. New York, ez volt az a nap amikor én, Rebecca Alison Evens napvilágot láttam. Még csak 3 éves voltam amikor táncolni kezdtem.Egy kis New York állami falucskában. Hip-hop-ra és Break-re jártam. Minden héten vártam a keddet és a csütörtököt, hogy végre táncolhassak. Ha jól emlékszem egy szombat reggel volt, amikor szüleim közölték velem hogy elköltözünk. Jól van, gondoltam. New York városból már úgyis elköltöztünk egy melette lévő kisebb faluba, mi lehet most? Visszaköltözünk? De nem. Magyarországba költözünk. Ekkor egy élet ért véget számomra. Mégis hol van az a magyarország? És mért mennék én oda? Még csak 4 éves voltam, fel se fogtam hogy ez szüleim számára kihagyhatatlan lehetőség, mivel édesapámnak nagyon kedvező állást kínáltak. A következő 2 hét valahogy kimaradt, vagy legalább is nem akarok rá emlékezni. Most ne nézzetek hülyének, még csak 4 éves voltam, eszembe se jutott hogy nem csak Amerikában lehet táncolni. Már azon voltam hogy feladom az álmom , ami az volt hogy egyszer majd híres táncos leszek. Testvérem is valahogy így volt, hisz ő csak 2 évvel idősebb nálam. Neki talán még nehezebb volt, mivel már iskolába járt és … Eltelt 1 hét,2 ,Eljött a nap. Már előző nap bepakoltam kofferjaimba, na jó … anyu pakolt, de valakinek felügyelnie is kell. Minden barátomtól elköszöntem. Elmentünk először a rokonokhoz,majd a szüleim legjobb barátjáékhoz Kanadába, Standford-ba. Itt lakott az egyik legkedvesebb barátom aki, történetesen nagyon tetszett nekem, az első gyermekkori szerelmem. Talán tőle szakadtam el a legnehezebben, de megígérte hogy majd meglátogat. Sose felejtem el barna szemeit, haját… Áh, Justin :) . Mielőtt talán végső búcsút vettünk volna Amerikától, Az én Barna Lovagom odajött hozzám és megígérte hogy soha se felejt el, hogy majd egyszer valóra válik az álmunk.Ő énekes szertett volna lenni és én pedig az ő táncosa. Megpuszilt, és átnyújtott nekem egy jácintot amit a mi kis közös kertünkből tépett ki gyökerestől. Átnyújtotta és ezt mondta:
-Ültesd el ezt a virágot majd az új házatok kertjébe. Ez fog rám emlékeztetni.
Erre nem tudtam mit mondani. De, talán már időm se lett volna. Anyu szólt hogy menjek mert lekéssük a gépet. Az autó felé vettem az iránt és egy utolsó pillantást vetettem Justinra. Mosolygott, de láttam hogy nem szívesen, inkább sírt volna. Én is. Beszálltunk a kocsiba , de mielőtt elindultunk volna Justin az autóhoz futott és rátette a kezét az ablaküvegre. Én is rátettem. Édesanyja hátrahúzta, mi pedig elindultunk. Hamar a repülőtérre értünk. Vártunk, vártunk és vártunk, míg egyszer csak megszólal egy hang.
-A Bécsi járatra megkezdődött a beszállás.
-Ez a mi gépünk-mondta apu-nehogy lekéssük, Matt siess.
Felszálltunk. Az útra nem emlékszem, talán végigaludtam.Arra ébredtem hogy a testvérem, Matt csikiz és azt súgja a fülembe hogy ˝megjöttünk Kis Táncos Csibe˝ … igen ekkoriban így hívott. Nagy nehezen felébredtem. Leszálltunk.Miután megkaptuk a poggyászainkat rögtön kocsiba ültünk és irány Magyarország, Gyöngyös. Ez fura, Magyarország kisebb mint New York állam, sőt kisebb mint maga a város, gondoltam. Sehol egy taxi. Nincsenek magas építmények. Igen, felfogtam ez nem Amerika.
-Ültesd el ezt a virágot majd az új házatok kertjébe. Ez fog rám emlékeztetni.
Erre nem tudtam mit mondani. De, talán már időm se lett volna. Anyu szólt hogy menjek mert lekéssük a gépet. Az autó felé vettem az iránt és egy utolsó pillantást vetettem Justinra. Mosolygott, de láttam hogy nem szívesen, inkább sírt volna. Én is. Beszálltunk a kocsiba , de mielőtt elindultunk volna Justin az autóhoz futott és rátette a kezét az ablaküvegre. Én is rátettem. Édesanyja hátrahúzta, mi pedig elindultunk. Hamar a repülőtérre értünk. Vártunk, vártunk és vártunk, míg egyszer csak megszólal egy hang.
-A Bécsi járatra megkezdődött a beszállás.
-Ez a mi gépünk-mondta apu-nehogy lekéssük, Matt siess.
Felszálltunk. Az útra nem emlékszem, talán végigaludtam.Arra ébredtem hogy a testvérem, Matt csikiz és azt súgja a fülembe hogy ˝megjöttünk Kis Táncos Csibe˝ … igen ekkoriban így hívott. Nagy nehezen felébredtem. Leszálltunk.Miután megkaptuk a poggyászainkat rögtön kocsiba ültünk és irány Magyarország, Gyöngyös. Ez fura, Magyarország kisebb mint New York állam, sőt kisebb mint maga a város, gondoltam. Sehol egy taxi. Nincsenek magas építmények. Igen, felfogtam ez nem Amerika.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)